1993. február 1-jén kezdtem
dolgozni a tatai polgármesteri hivatalban. Akkor még úgy reméltem, hogy egy pár
hónapos kitérő után – 1992 szeptemberétől 1993 januárjáig angoltanár voltam a
Kőkúti Általános Iskolában – visszatérhetek „eredeti szakmámhoz”, merthogy az
építéshatósági csoporthoz vettek fel, okleveles építőmérnökként. Néhány hónap
hatósági munka után azonban kiderült, hogy nem az volt velem a szándék, hogy
építési engedélyek kiadásával szolgáljam a közt, hanem az, hogy közvetlenül az akkori
polgármester, Kerti Katalin munkáját segítsem. Tartsam a
kapcsolatot a sajtóval és a civil szervezetekkel. Vegyek részt különféle
önkormányzati rendezvények szervezésében. És, angoltudásomat is kiaknázandó:
folyjak bele a város testvérvárosi kapcsolataiba.
Nagy kalandom Tata testvérvárosi
kapcsolataival egy az asztalomra ömlesztett levélkupaccal indult. Modern kori
Hamupipőkeként nekiálltam származási helyük szerint szétszortírozni az előző
polgármester, dr. Fehérváry Géza íróasztal fiókjából származó borítékokat, leveleket,
különféle iratokat. A nagyobb halmok azt jelezhették: no, itt már lehet valami
komolyabb kapcsolat! Végül két vaskosabb köteg alakult ki a kezeim alatt, az
egyik a hollandiai Alkmaarhoz, a másik a németországi Gerlingenhez kapcsolódott.
Azóta huszonhét év telt el. Mára
polcnyivá dagadtak azok az első levélhalmok, és a számuk is megszaporodott:
Tatának jelenleg kilenc hivatalos testvérvárosa és egy úgynevezett visegrádi
partnertelepülése van. A rájuk vonatkozó papírok egy plafonig érő szekrényt
töltenek be a szobámban, és akkor még nem is vettük számba azt a rengeteg
fájlt, dokumentumot és fényképet, amelyet a hivatali szerver őriz.
A sajtó hasábjain, különféle
internetes honlapokon, a közösségi médiában és a mindenkori képviselő-testületnek
szóló éves előterjesztésekben rendszeresen beszámolok arról, hogy mi is a
hozadéka ezeknek a kapcsolatoknak a város, a tataiak számára. Az ilyen beszámolók műfaji sajátosságai és a
nekik szánt terjedelmi keretek viszont a legritkábban teszik lehetővé, hogy
elmeséljem: miért is nagy kaland immár több, mint két és fél évtizede napi
kapcsolatban állni tíz európai település mindenféle rendű és rangú, életkorú,
mentalitású lakóival.
Ez a blog terveim szerint arra
szolgál majd, hogy a kedves érdeklődővel, aki időről-időre, vagy akár csak
alkalomszerűen megtisztel figyelmével, megosszam azokat az élményeimet, amelyekre
visszatekintve még egy szürke hétköznapon is azt gondolhatom: mekkora szerencse
ért annak idején, amikor belefogtam – ama levélkupac szétszortírozásába!
